2011. október 31., hétfő

És le is járt... :)

Hát persze, hogy ugyanaz a vakáció, amelyikről az előző bejegyzés szólt. Tartalmas volt.
Nem voltunk semerre, nem ezért, de úgy érzem, sikerült egy kicsi változatosságot hoznia a hétköznapokba. A lányok imádták, hogy itthon lehetnek, hogy itthon lehetünk együtt, és jókat játszottunk, hancúroztunk. Többek között. Mert voltak napok, amikor csak magukban kellett "boldogulniuk", és ilyenkor csak a békebíró, a jó tündér vagy a doktor néni szerepe jutott rám.:P Egy napon, csütörtökön Anyunál voltak: akkor fordítottam fel a lakást a konyha kifestése miatt, délután-este pedig kifestettük Istvánnal. Pénteken itthon voltak, és megkapták a várva-várt .... mesenézést. Ugyanis hétközben nincs mesenézés, és érdekes módon - amire nagyon büszke is vagyok - elfogadják, betartják, nem kunyerálnak. Péntek délutántól vasárnap délelőttig bármikor nézhetnek, ha akarják. Igenám, de a múlt hétvége kimaradt, egy csúnya viselkedés miatt, aminek mindketten megitták a levét, hiába csak az egyik volt hibás. No, de legalább tudják, hogy nem viccelünk.:)

Rengeteget szerepjátékoznak...... - Kriszta, mondjuk te vagy ...., én pedig ...., jó? - Boróka, én leszek ...., és te akarsz .... lenni? - meg ehhez hasonló kérdések és kifejezések. Nagyon napirenden van a tündérkedés, a varázslás (ezt még én is szoktam játszani velük, pl. szeretném, ha felöltöznének, és akkor elkezdek mondani egy "varázsigét", és addig mormolok valamit, amíg az illető kisasszony megcsinálja. Amikor látom, hogy végzett, akkor kimondom a végszót: pricc-procc, merthát, ugye, BiBi Blocksberg is így varázsol, és nekem napirenden kell lenni!:D:D:D), és persze, mindenféle formában a lovazás. Hol a játéklovakkal játszanak, hol ők maguk a lovak, hol pedig a konyhai székeket fogják be ló gyanánt... Szóval, fantáziában főleg: nincs hiány.
Néha jól megvannak, máskor csak vinnyognak. A gond általában ott kezdődik, hogy ... "a koma visszaütött".:D Aztán én tegyek igazságot. Néha tudok, máskor nem. Mindenesetre, hatalmas fejlődés, hogy Boróka, ha hibás, most már gond nélkül bocsánatot kér, nem kell órákig kérlelni.
A kicsi kisasszony rájött, hogy ha ügyes és siet (legyen szó akár öltözésről-vetkőzésről, akár játékok elpakolásáról, bármiről), akkor kap valami jutalmat. Nekem meg muszáj ezt a módszert alkalmaznom, mert a fenyegetéssel, zsarolással nála nem lehet eredményt elérni. Olyan keservesen tud sírni, sajnáltatni magát, hogy végül nekem kellene bocsánatot kérni!:D Kriszta viszont, bármennyire is lelkiismeretes, a gyorsaság nem az erénye. Sem öltözésben, sem evésben, semmiben. Hamar talál magánnak valami más, érdekesebb elfoglaltságot (ebben rám üt), így aztán néha félóra is eltelik, ő viszont még nem húzta magára a négy ruhadarabot. Másik problémája, hogy néha süketet szokott játszani (na, ebben meg az apjára). Nem szándékos a dolog, most már tudom, mert István is azt csinálja: ha belemerül valamibe, akkor a külvilág nem létezik számára, kérdezhetek, mondhatok bármit. :D Kriszta viszont állandóan próbálkozik, és ha valamire azonnal reagál, akkor meg is dicsérem.

Minden ellenére nagyon várták már az ovit. Mindketten jókedvűen, könnyen keltek ma reggel, és a készülődés sem volt rossz. Idejében meg is érkeztünk az óvodába, és vidáman ment ki-ki a saját csoportjába. Én pedig (még) itthon, délután kezdem a hetet. Amíg indulok viszont, még jó lenne haladni legalább azzal, hogy szalonképesen hagyjam itthon a lakást!:)

Levélmóka:



1 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

Nagyon klasz vakaciotok volt.Nagyon edesek a lanyok.Boroka milyen kis gyors es ugyeske, Kriszta kicsit nyugisabb.Nagyon jo fantaziajuk van es ugyesen jatszhatnak.puszika