Eljött végre :)

Hogy ki? Azaz mi? Hát az őszi vakáció! A pihenés. Bár maradjunk inkább annyiban, hogy a kikapcsolódás, a másfajta munkák, és a másfelé rohanások időszaka. Azért mégis pihenés.

Úgy adódott, hogy szabadságot vehettem, ennek viszont az az ára, hogy majd a következő szünetben kell többet benn lennem. Nem baj. Ünnepek után szívesebben bemegyek hamarabb, most viszont rengeteg elmaradásommal napirendre kerülhetek. Főleg, hogy még a konyhát is ki szeretném festeni a hét második felében.

Tegnap összetett napunk volt. Reggel 9-kor már az orvosnál voltunk, de szerencsére jó hírekkel jöttünk haza: Boróka - bár nagyon köhög, és váladékos a köhögése, nem igényel egyéb kezelést a tünetinél annál is inkább, hogy másfél hete fejeztük be az antibiotikumos kúrát. Sőt, gyógynövényalapú szirupot kapott, úgyhogy, most már igazán bízom a teljes, végleges gyógyulásában.
Krisztával kapcsolatban is jókat mondott. Igaz, nem nyugtatott meg teljesen, de pillanatnyilag jó. Ő nem beteg jelenleg, csak azért vittem hozzá, mert még mindig úgy hallom néha, hogy sípol, zörög a mellkasa. A doktornő szerint az égvilágon semmi sem hallatszik, és nem hinné, hogy kezelés kellene rá. Azt mondta, két lehetséges oka van annak, amit hallok. Vagy asztma, ami nagydolog ugyan, de könnyen kideríthető lesz egy következő köhögéses megbetegedés alkalmával, hiszen akkor nagyon fog sípolni, vagy valamilyen allergiája van (por, bőr meg társai). Ebben az esetben, ha jobban kifárad, vagy esténként felléphetnek ilyen tünetek. Most már a végére járunk.

Aztán ügyintéztünk, majd vásároltunk. Az autóhoz visszafelé menet pedig észrevettük, hogy nagyon "érdekes" helyen parkoltam, ugyanis épp egy fogáaszat előtt álltam meg. Mondtam Krisztának, nem lehet ez véletlen, és bementünk. Mire felocsúdott a kisassszony, már a székben is ült, és zavartan mosolygott. Egy nagyon kedves doktor bácsit kaptunk el, aki megnézte a lógó fogacskát, megnézte a mögötte kibújt másik fogacskát (és megnézte, persze, az összes fogacskáját) és kiadta a "rendeletet": ki kell húzni.:) Kriszta nem félt, bár látszott rajta, hogy izgul: zavartan mosolygott végig. Tetszett amúgy neki ott a székben, és aranyos volt, amint válaszolgatott az orvosnak, mintha mindent értett volna: da, bine (igen, jó). Persze, én mindent fordítottam neki, úgyhogy igazából meg is értett mindent. No, lényeg a lényeg: spray és néhány perc várakozás után a fogacska "kirepült" a szájából, és mire szegénykém megijedett volna, a fogacska már kinn is volt, ő pedig folytatta a mosolygást. Meglepődött, amikor látta, hogy véres a köpete, de nem ijedett meg. Végül egész nap büszkén tátotta a száját, mutogatta a fogacska helyét mindenkinek.
Megnőtt a lányom. Már egy fogacskája is kicserélődött, körülötte pedig három másik fogacska mozog.

És .... hihetetlen mennyire egyszerű az élet, amikor könnyen mozoghatsz a városban: nem várakozol buszokra, nem vagy ráutalva másokra, oda mész, ahová szeretnél, és ha netán úgy adódik, hogy pillanatok alatt kell eljutni valahonnan egy másik helyre, még az sem lehetetlen.:) Annyira örülök!!!!!:)