Nyaralás 2011. - Az utolsó nap

Talán már kiderült, mert már sokszor mondtam: nem tudunk nagyon hosszú időre elmenni otthonról, mert egy, hogy István hétvégéi általában foglaltak, kettő viszont, hogy egyszerűen néhány nap után már nem igazán tudunk mit kezdeni magunkkal. Azaz a szép volt, jó volt, de épp elég volt érzése 5-6-7 nap után mindig előjön nálunk. Ennek ellensúlyozására viszont igyekszünk utolsó napra is valami érdekes, különleges, vagy legalábbis dús programot szervezni, vagy idejében elindulni és gyorsan hazaérkezni, mint tavaly, Szovátáról.

De mivel a tengerpartról, olyan gyorsan mégsem lehet hazavágtatni, hát inkább programot terveztünk be... Ennél jobban ki sem lehetett volna fundálni... Ugye, déli 12-kor ki kellett jelentkeznünk a szállodából. Rossz időpont. Főleg a hazainduláshoz. 37-38 fokban hogyan utazzál gyerekekkel? És akkor István azt találta ki, hogy azt a délutánt még ott töltjük, és ha már ott vagyunk, akkor kihasználjuk az ország legelső, legnagyobb és legszebb víziparkját, az AquaMagic-et. Laciék is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak. Majdnem 1-kor jöttünk el a szállodától, leparkoltunk az AquaMagic mellett egy parkban és elfogyasztottuk az előzőleg megrendelt pizzáinkat. Még sétáltunk egy kicsit (én Krisztával),

Kriszta fotója rólam:

a gyerekek ott futkároztak-mókáztak a parkban,

majd beálltunk mi is a sorba, hogy 3 órakor bemehessünk a strandra. Du. 3-tól féláron lehetett menni, és 4 óra bőven sok volt az ottöltésre.

Klassz volt. De nagyon stresszes. Itt kb. kétemberesnek lehet számítani 1 gyereket, ketten abszolút kevesek voltunk a kettőnek. A bébimedencét élvezték, de egy idő után megunták. A másik medence viszont nem éppen 3-5 éveseknek való. Némely helyen olyan erővel zúdult a víz, hogy a felnőttnek is jól meg kellett kapaszkodnia, hogy ne döntse fel. De természetesen, a lányok nagyon élvezték. Csúszdáztak, szaladgáltak (már amennyire lehetett a vízben), sikongattak, kipróbáltak, kihasználtak mindent, amit csak tudtak. Csak én kaptam a frászt.

Egy idő után szükségem is volt egy kis nyugalomra, és akkor fogtuk magunkat, páronként beültünk egy-egy óriásúszógumiba, és lazítottunk a lazy-riveren. Aztán Istvánnal felváltva vigyáztunk a lányokra, amíg a másik kipróbált egy-két felnőtteknek való "terepet". Bevallom, az elsőnél féltem. Mielőtt "belezúdultam" volna a fedett csőbe, átfutott az agyamon, hogy normális vagyok én? Aztán már nem volt idő gondolkodni.:D 4 csúszókát próbáltam ki, mindegyik klassz volt. Szívesen ismételnék, illetve másokat is kipróbálnék!:) Majd, ezután valamikor...:) Addigra a lányoknak meg kell tanulniuk úszni. Mese nincs!!!

7 előtt elhagytuk már a strandot, átöltöztünk, ismét ettünk (ekkor vettük a már említett, isteni saormát), majd beültünk és elindultunk. Néhány perc múlva megálltunk egy benzinkútnál kávét és innivalót vásárolni, és mire Istvánnal kijöttünk onnan, mindkét lányunk ki volt dőlve. És egészen hazáig egyet aludtak. Talán egyszer tértek magukhoz, és vizet kértek. Majd itthon, az ágyukban is folytatták az alvást.
Közben még megálltunk egy bevásárlóközpontnál némi rágcsálnivalót, gyümölcsöt venni, és ugyanúgy, mint arrafelé, este 9 körül indultunk el ténylegesen. Hosszú és fárasztó volt az út; én végigzsémbeltem, mert nagyon álmos voltam, de aludni sosem tudok az autóban, István viszont nem volt álmos, és nem volt hajlandó megállni, hogy pihenjünk egy kicsit. Végül mégiscsak beadta a derekát, Segesvárnál behúztunk egy parkolóba és pihentünk vagy 20 percet. Édeskevés volt; annyira volt elég, hogy a hátralévő 60 km-en is csak bóbiskoltam. Hazaérkezve, rögtön le is feküdtünk, a lányok még hagytak aludni vagy 2 órát, délután pedig ismét családi alvás volt. Megérdemeltük.:)

Ilyen napraforgómezők mellett suhantunk el. Sajnos, nem lehetett megállni, hogy tisztességes képet készíthessek. De talán ez így is csodás. Arany a naplementében:

(A beszámoló még nem ért teljesen véget, még vannak dolgok, amiket le szeretnék jegyezni, hogy az utókor majd ne felejtse el!)