2011. augusztus 29., hétfő

Már megint

Már megint úgy vagyok vele, hogy nem nagyon van kedvem megosztani a dolgokat, dolgainkat. És végül rájöttem, hogy egyrészt mitől van ez. Állandóan összegyűl egy csomó minden, amiről nem írok főleg azért, mert nincs időm, aztán aktualitását veszti, majd nagyon utólag semmi kedvem pótolni. Így vagyok most a vármezői vagy a bözödi kiruccanásainkkal, István születésnapjával, a lányok idecsi nyaralásával, a marosparti halászatainkkal, hogy csak az eseményeket említsem, a problémákról, betegségekről, gondolatokról, morfondírozásaimról ne is beszéljek.
Valamikor azt mondtam, akkor sem zárnám be a blogot, ha csupán havonta egy bejegyzésre is jutna az időm. Hát nem állok éppen így, de azért elbizonytalanodtam. Van-e így egyáltalán értelme? Nem tudom. Talán.
Szerdán lejár a vakációm, csütörtöktől már dolgozom. Hogy ezután hogyan fog jutni időm a naplóra is, szintén nem tudom. Valahogy lesz.

3 megjegyzés:

Hajni írta...

Én is ugyanígy vagyok,hogy nem szívesen osztom meg a saját lelki világomat,gondolataimat,vágyaimat,nehogy máááááár elkiabáljak valamit... Ééééés a végén semmi nem lesz belőle.Annál inkább szívesebben írok a pozitív dolgokról:)Ha zárolom a naplót,akkor olyan,,egyedül leszek,,,ha nem akkor az egész világ az életünkön fog rágódni:)
No,most már tényleg!
Azért írhatsz István születésnapjáról,kíváncsi vagyok a tortára:)
Isten éltesse!!!
Puszi

fenci írta...

Én is, én is! úgyanezek a gondjaim, épp ma fordult meg a fejemben, hogy fel is hagyok vele... de olyan ez, mintha elveszteném a legjobb barátom... mi megvárunk téged (is), szeretlek olvasni :-)

Natimi írta...

Ugyanezek a gondolatok foglalkoztatnak engem is.Kicsit úgy érzem,hogy így hosszú távon nem lesz értelme,mivel nem írom le a dolgokat rendszeresen,így természetesen egy idő után le sem írom,aztán elfelejtődik és lehet hogy fontos volt,fontosabb,mint amit végül sikerül leírni,mert akkor pont volt időm.Szóval nem vagy egyedül ezzel drága Edit.
Még gondolkodjunk:))

Puszillak