Emlék a múltból

Éppen a harmadik kávémat készültem megcsinálni (hígabbra, tejjel, bűntudatomat enyhítendő... :P), amikor megláttam a cikóriakávés dobozt. Azonnal érte nyúltam, hogy na, majd azzal pótolom egy részét a kávénak. Igenám, de amikor belenyúltam a kanállal, kemény kőbe ütköztem a dobozban: a kávé - valószínű a nyitogatások közepette kapott nedvesség, pára hatására - megkeményedett. Kapargatni kezdtem, meg ütögetni a kanállal, amikor egyszercsak megjelent előttem mama zöld kredence, és mellette mama egy nagy, macis címkéjű üveggel, amint kapargatja belőle a kővé keményedett "kakaót", hogy nekem tejeskávét készítsen. Honnan lehetett akkoriban ilyen macis üvege, honnan szerezhette be, kitől kapta, fogalmam sincs, de emlékszem, hogy akkoriban gyerekkávénak mondtuk, és nyári délutánokon-estéken, amikor az unokatestvérekkel játszottunk, mama behívott minket, és "kávéval" meg "friskával" kínált. A kávé cikóriakávé volt, a friska pedig nem más, mint .... tejszínhab. :) Olyan, amihez a tejszínt ő maga szedte le az este hidegbe tett tej tetejéről, majd beleöntötte a kézzel hajtható habkészítő csészébe, cukorral édesíette, majd jó sokáig keverte-verte, amíg kvázi kemény habocska nem lett belőle. Emlékszem, utáltam a várakozási időt: amíg megkeményedett, majd amíg még hűlt, de az íze - a friskának és azoknak az alkalmaknak - mindmág megmaradt. Csak arról a megkeményedett kávéról feledkeztem el. Mostanig..... :)

Valami ilyesmi volt:

Fotó: INNEN.