A Víz

Tavalyelőtt azt írta egy kedves ismerősöm, aki a közelben nyaralt Görögországban, hogy ennyiféle színben játszadozó vizet még sosem látott. És én akkor csak azt éreztem, hogy egyszer muszáj lesz megtapasztalnom, meglátnom azt a "sokszínű" vizet, hogy ott álljak a partján és beszívjam az illatát, a hangulatát.

Nos, igaza volt Júliának, mert ezerféle színben pompázik ez a hatalmas víztömeg, - gondolom - mindig attól függően, hogy éppen milyen kedve, hangulata van. Vagy talán az én kedvem, hangulatom is befolyásolja?

Tisztának is nagyon tiszta, bár ahol mi vagyunk, érdekes a part: kívül kavicsos, 10-15 méteren keresztül köves, majd utána kezdődik a finom homokos tengeralj. A köves részben kagylótelepek és tengeri sünök sokasága tanyászik, ami cseppet sem baj, mert legalább van, amit megfigyelni az úszószemüveg és búvárpipa segítségével.

És akkor jöjjenek a színek - bár a világmindenség legjobb fotómasinája sem tudja (nemhogy egy botcsinálta amatőr kattogtató) visszaadni azt, amit élőben lehet látni, és ez a néhány pillanatkép túl kevés, valóban, ahhoz, hogy minden rezdülését visszaadják:

Az égszínkék

Az egyszerű kék

A tejfehér

A rózsaszín

A mélykék türkizzölddel keverve

A szintén kék

És a ma esti amoylan pocsolyaszürke

Ráadásként pedig:

... egy hajnali rózsaszín napfelkeltés

... és egy esti szürkésebb naplementés.