Ilyen hosszasan még nem voltak távol itthonról, azaz nem voltunk távol egymástól még ennyi ideig. Irtózatosan hiányoznak. Tegnap már semmihez sem volt kedvem, csak ültem volna, magam elé meredve. Az éjjel azt álmodtam, hogy Boró elvesztődött. Éppen akkor, amikor István ébresztett, mire azt feleltem: kelek, csak egyszer keressem meg Borót. És fordultam a másik oldalamra. :)
Úgyhogy mese nincs, megyek utánuk. Azt le sem lehet írni, mennyire vágyom már, hogy láthassam őket!!!!!!!!!!!
3 megjegyzés:
Megertelek!
Én is igy voltam már a második héten... időm volt rengeteg, csak nem tudtam mit is kezdjek vele...
Ismerős érzés :) Én sokszor még beszéltem is hozzájuk :D amikor itthon sem voltak :)
Szép nagyok lettek már :)
Megjegyzés küldése