2014. január 15., szerda

Képlet

Alapból optimista ember vagyok. Keresem és meglátom a jót ott, ahol van, és igyekszem a negatívumokat is tanulságként felfogni, olyan elkerülhetetlen következményként, ami a saját épülésemet szolgálja. Nem szeretek panaszkodni sem, siránkozni aztán meg pláne nem. Azt is osztom és tudom, hogy a jó jót szül, a rossz pedig rosszat, és ha mindig a rosszat látjuk meg, egy idő után be is vonzzuk a sorozatos negatívumokat. Ilyenkor könnyű tanácsot osztogatni valakinek, de attól a problémája még nem lesz megoldva. Magának kell megtalálnia az utat, a kiutat.

Egy ideje tapasztalom, milyen érzés, amikor sorozatosan érnek nemszeretem-dolgok. Nincs mit szépíteni, rosszul indult az év, nem nagy dolgok, de negatívak. És bár próbálok szinten maradni, próbálok nem elsüllyedni az önsajnálatban, mert tudom, hogy ez lejár, és próbálom úgy felfogni, hogy ez most egy ilyen időszak, de nehéz. Nehéz bátorítani magamat, nehéz nem keresni, nem gyártani a különféle elméleteket, meggyőződéseket, nehéz lavírozni a bizonytalanság mezsgyéjén, nehéz elfogadni, hogy mindez éppen velem történik meg. És még nehezebb kikászálódni belőle. Mert nehéz megtalálni azt az apróságot (legyen az bármi: szó, mozdulat, eseménysor, dal, személy, idézet, látvány), ami elindítja a változási folyamatot, ami megfordítja a történések sorozatát. Vagy megkockáztatom azt is, hogy talán túl nehéz felismerni azt a bizonyos valamit. Lehet ott van az orrunk előtt, mégsem vesszük észre. Talán egyszerű lenne a megoldás, de még néhány műveletsor hiányzik ahhoz, hogy a feladatot levezessük, és megtaláljuk a helyes eredményt. Talán csak egy "kis képlet" esett ki a memóriánkból, de létfontosságú lenne. Nélküle nincs eredmény. Helyes és helytelen sem. Minden lóg a levegőben, állunk egyhelyben, tapogatózunk mindenfelé, mégsem jutunk semmire.

Épp az imént olvastam kedves ismerősöm és kolléganőm, Júlia írását, és bizony, nagy igazat kell adnom neki. Nálam legalábbis nagyon érvényes: ha én nem vagyok jól, és főleg, ha nem vagyok jól magammal, az mindenre és mindenkire kihat a környezetemben, magamat is beleértve. Úgyhogy most már nagyon muszáj megtalálnom azt a kis "hiányzó képletet", hogy folytathassam a feladatom levezetését a helyes megoldás irányába!!!

8 megjegyzés:

Kati írta...

Kívánom, hogy megtaláld Edith:) Énb már nem is keresem, hagyom, hogy a dolgok történjenek:)

Hajnalka írta...

Edith, nekem egy káposztaleves volt a képlet, pontosabban a főzése:) Sosem tudni, mi lesz az indítógomb, légy résen:)

Adél írta...

Szerintem ezzel, hogy leírtad, már meg is találtad! Az a tudat, hogy szeretteid nagyon függnek a te lelkiállapotodtól, erőt ad neked, hogy jól legyél. Tudom :)
És ahogy mondod, a rossz rosszat szül, ne éld meg úgy, hogy rosszul kezdődött az év. Egy hónap végén történt a nemszeretem dolog, ami áthúzódott a következő hónapba. Bármely másik hónapok is lehettek volna. Ettől még lehet egy nagyon jó éved! :)

sedith írta...

Sziasztok, lányok! Ti most is, itt is mellettem vagytok! :) Köszönöm.:)

Azt mondják, a legnehezebb út is az első lépéssel kezdődik. Én is jól tudom, csak nehéz elindulni. Sok minden összejött az utóbbi időben, kellett találnom egy kis szelepet, hogy kijöjjön egy része belőlem. Este hátha teljesen más színben látom amjd a világot. :)

EmBeJa írta...

Neked is csak azt tudom mondani/írni,Drága,mint VRJúliának!!Remélem nem sértődsz meg,ha luustaságból "becopypastezem" a mondandóm!!
Én azt gondolom,hogy azok az emberek,akik nem szállnak magukba,talán csak aktívan vegetálnak ebben a világban!!!De azok,akik ismerik saját értékeiket és hiányosságaikat,azok csak "egész" emberkék lehetnek!!És te ilyen ember vagy!!Teljes ember!!Ha ez nem így lenne,nem tudnánk tőled erőt meríteni,vagy csak éppen szépeket olvasni!!!Van,hogy neked is erőt, kell merítened innen-onnan:blogvilágból,Bibliából,családból,kollégákból.....nincs ezzel semmi baj!!!Az a nagy bátorság szerintem,ha igenis kikiáltjuk,hogy nincs bennünk minden rendben!!Sokszor a körülöttünk lévők,olyan erősnek gondolnak minket,hogy azt hiszik kősziklák vagyunk,márcsak éppen azt felejtik el,hogy a kősziklákból,ici-pici darbkák olykor letörnek,........de attól még a szikla,igenis szikla marad,csak történt egy ici-pici változás rajta!!!Szeretettel ölellek!!Emese"

Szitya írta...

Edith! Kívánom, hogy megtaláld a képletet!!!! (És akár.... el is árulhatnád! :-) ) Nekem mindig nagy segítségemre van a friss levegő, a séta, ha adhatok tippet!
Szeretettel:
Szilvi

EmBeJa írta...

Nagyon eltöntél,Edith kedves!!Remélem nincs veletek semmi gond!!!Szép hetet nektek!!

sedith írta...

Emese, csak most láttam a megjegyzésed, ne haragudj! Nem, nincs semmi baj, csak vagy idő, vagy ihlet, vagy kedv nincs az írásra ide. Néha egyik sem. Az imént frissítettem. :)