Nem, nem jutott időm arra is, hogy a blogon dokumentáljam az eseményeket, de elmondhatom: idén kísértetiesen hasonlított az adventünk ahhoz a képhez, amit az adventről megálmodtam. Azt nem mondom, hogy abszolút mindennel elkészültem, és hogy az utolsó két napon nem volt egy kicsi lótás-futás, de ami elmaradt, az valójában nem is volt fontos, hiszen, íme, nélküle is lejárt az ünnep mindenféle hiányérzet nélkül, és kétnapnyi lázas készülődés (sütés-főzés, végső takarítás, fadíszítés stb.) nagyon is belefér a karácsonyi előkészületekbe. Azt is be kell vallanom, hogy István hathatós segítsége nélkül nem így álltak volna a dolgok, de ő is állta a sarat, és segített a végsőkig, hogy minden szép legyen, és a lányoknak élmény legyen. Kicsi, de nagyon szép fát sikerült vennie, és bár idén földlabdásat szerettünk volna, hiszen ezután lenne, ahová kivinni "nyaraltatni", mégsem jött össze. De ez a kisi ügyes fácska nagyon tetszett nekem, és évek óta először változtattam egy kicsit a kinézetén: az eddigi ezüst-piros dominancia helyett lila-ezüstbe öltöztettük, kombinálva némi natúr (szalma, mézespogácsa) és fehér (horgolt angyalok) színnel. Úgy gondolom, hogy nagyon sikeres választás volt, jól talált a lányok lila falú, lila függönyös szobájához. :) És úgy döntöttünk, hogy idén még az angyal hozta a fát feldíszítve, de jövőtől csak a fát hozza majd el, és a lányokkal közösen díszítjük fel. Eddig az volt az öröm, amikor a kész fát meglátták, mostantól azonban az lesz az izgalmas, hogy közösen döntjük el, hogyan "öltöztetjük fel".
Az ünnep is csendesen telt: némi utazással, némi itthonüléssel; mi is vendégeskedtünk, nálunk is voltak mások, családtagok. Templomban is voltunk, ahol a lányok elszavalták szép verseiket, és természetesen, az angyaltól ismét csomagot kaptak. Azóta is csendesen telnek napjaink, főleg itthon vagyunk, későn kelünk, mesét-filmet nézünk, néha főzünk is valamit. Tegnap délután korcsolyázni voltunk: a lányok életükben először viseltek jégkorcsolyát, én pedig életemben először korcsolyáztam jégpályán. Legalább 15-20 éve nem volt korcsolya a lábamon, de úgy néz ki, ez is olyan, mint a biciklizés: ha egyszer megtanultál, már nem felejted el, csak ismét bele kell jönni. :)
Most pedig készülünk a szilveszterezésre - a lányok is fenn kívánnak ülni, amíg bírják - , illetve már meghívtunk néhány kispajtást a Boróka szombati szülinapi "partijára", tehát arra is készülődünk, bár még inkább csak fejben. :)
Nos, dióhéjban ennyi.... És ha netalántán nem találok jönni jövőig, akkor kívánok mindenkinek egy NAGYON BOLDOG, SOK-SOK ÖRÖMMEL, SZÉP PILLANATTAL, GAZDAG ÉLMÉNYEKKEL TELI, TARTALMAS ÚJ ÉVET! ÉS MÉG KÍVÁNOM, HOGY MINDANNYIUNKAT KERÜLJÖN EL A ROSSZ, A BÁNAT, DE FŐLEG, HOGY ÉRTÉKELNI TUDJUK AZT, AMI MEGADATOTT, NE LEGYÜNK ELÉGEDETLENEK, ÉS NE VÁGYJUNK ÁLLANDÓAN TÖBBRE, MINT AMENNYIT KÉPESEK VAGYUNK ELFOGADNI, ÉRTÉKELNI!!!
2014-RE!!!
3 megjegyzés:
Mi is minden elképzelhető jót kívánunk az új esztendőre! :)
Boldog új évet! Várjuk jövőre is a bejegyzéseket, öröm olvasni, és tanulságos is.
(Már régóta kérdezni akartam, tudom nem ide illik, de régóta nem látok a lányokon szemüveget! Ez mit jelent? Javult ennyit, és nem kell már?)
Edith, bizony hamar elmúlt aí ünnep nagy bánatomra. Nagyon szépek vagytok így együtt:) Boldog Új Évet Nektek:)
Megjegyzés küldése