... nem is olyan régen... :)
Az első hóvirágok a kertünkben:
A kertben...: - jó móka a zsákonszánkózás, amikor a lüke szülők nem viszik a szánkót, sőt, a szalonnasütés sem rossz ötlet. :)
Farsangi hét első napja: Kékike királykisasszony:
Otthoni farsangolás: tornászó arab herceglány. :)
2015. március 10., kedd
Decemberi pillanatképek
Spárga:
Végre megjött a Mikulás. (Előző este volt az első esése, aminek a csuklótörést "köszönhette".)
Öröm:
Egy fárasztó nap után (torna + újabb esés) bepólyált kézzel:
Itt már másnap, gipszesen - lemaradt az első balett-tornabemutatóról, csak Krisztában gyönyörködhettünk:
Végre birtokba vehették az emeletes ágy emeletét is. Vagyis Kriszta felköltözhetett oda. És lett egy újabb íróasztal is meg egy polc a sok-sok könyvnek, játéknak. Az alsó ágynál látszó pónikat és lovacskákat, illetve a szekrényeken lévő egyéb dolgokat a lányok festették üvegfestékkel. :)
Novemberi pillanatképek
Egy esti sakkparti:
Az ovis csoportom adventi barkácsdélutánján. Ott készült az adventi koszorúnk, csak sajnos nem lett megörökítve a készítése: A lila adventi koszorú mögött látszik, hogy tevékenykedem Krisztával... :)
Advent első vasárnapja: - teríett asztal, terített asztal étellel, terített asztal gyertyagyújtással. :)
Az ovis csoportom adventi barkácsdélutánján. Ott készült az adventi koszorúnk, csak sajnos nem lett megörökítve a készítése: A lila adventi koszorú mögött látszik, hogy tevékenykedem Krisztával... :)
Advent első vasárnapja: - teríett asztal, terített asztal étellel, terített asztal gyertyagyújtással. :)
Októberi pillanatképek
Kreatívkodik a kicsi - az ősz kincseit használja fel, illetve ajtókoszorút készítünk színes filclevelekből:
Kreatívkodik a nagy - papírgurigából zörgőt csinál - egyelőre még csak erősíti ragasztóval és újságpapírral, végül szép antik arany felületet kapott:
Szedjük a kukoricát Idecsen: dögmeleg van, sehol egy felső, gyönyörű napsütés, a friss levegő meg csak ráadás - tökéletes alkalom a mókára, rohangálásra + a munkás csapat a kukoricásban. :)
"Ott vagyok honn, ott az én világom" - kilátás a falunk fölötti tájra. Azon a hegyen valamikor vár állt, kiskoromban még állandóan találtak tégla és kődarabokat a falakból. A tetején még sosem jártam, csak a tövében, illetve kb. félútig az oldalán:
Ez már egy vasárnapi ebéd a mi kertünkben, Illyében: házi kakas, vadasmártással, főtt tésztával
Az őszi "alagútban": az Illye felé vezető út
Iskolai halloween-ozás (Boró) után, az itthoni rém-asztal:
![]() |
| Felirat hozzáadása |
Kreatívkodik a nagy - papírgurigából zörgőt csinál - egyelőre még csak erősíti ragasztóval és újságpapírral, végül szép antik arany felületet kapott:
Szedjük a kukoricát Idecsen: dögmeleg van, sehol egy felső, gyönyörű napsütés, a friss levegő meg csak ráadás - tökéletes alkalom a mókára, rohangálásra + a munkás csapat a kukoricásban. :)
"Ott vagyok honn, ott az én világom" - kilátás a falunk fölötti tájra. Azon a hegyen valamikor vár állt, kiskoromban még állandóan találtak tégla és kődarabokat a falakból. A tetején még sosem jártam, csak a tövében, illetve kb. félútig az oldalán:
Ez már egy vasárnapi ebéd a mi kertünkben, Illyében: házi kakas, vadasmártással, főtt tésztával
Az őszi "alagútban": az Illye felé vezető út
Iskolai halloween-ozás (Boró) után, az itthoni rém-asztal:
2015. március 8., vasárnap
Mert ő .... Kriszta! :)
Falja a könyveket - mesét, regényt, ismeretterjesztőt, sőt nehezebbeket is (pl. Mátyás király életéről) egyaránt, minden pillanatot megragad, hogy néhány mondatot, oldalt kiolvasson. Az sem zavarja, ha mindez esetleg a leckeírás, tanulás rovására megy. Egy érdekes olvasmánynál semmi sem érdekesebb a világon, ugyebár! Főleg nem a tanulás. Képes olvasni akkor is, amikor a legjobban kellene sietni; amikor azt hiszem, léphetünk ki a házból, mert elkészültünk, felfedezem őt anyaszült meztelenül az ágyán, olvasva, és ártatlanul nézve rám. Ilyenkor annyira, de annyira déjá vu-érzésem van - édesanyám, volt osztálytársaim mesélhetnének sokat a régebbi olvasási szokásaimról... :D
A helyesírást csak úgy kirázza a kisujjából, magyarán zsigerből vágja, hogy a harkály - ly, a papagáj meg - j. Ha minden magyar nyelvet beszélő-író felnőtt legalább ilyen szinten beszélne-írna, mondhatnám, nagyon elégedett lennék. Persze, nincs olyan, hogy nem lehetne jobban is, szóval 20 év múlva is lesznek majd szavak, amelyeket nem fog tudni helyesen leírni, lesznek szabályok, amelyeket akkor fog életében először hallani....
Múlt szombaton - éppen amikor Krisztára vártam, hogy kijöjjön a Fürkész helyesírási versenyről - találkoztam a volt tanító nénimmel. Egy másik ismerős rácsodálkozott, hogy ismerjük egymást, és hitetlenkedve nézett, amikor mondtuk, bizony, tanító és volt tanítvány áll szemben. Az első kisiskolásai voltunk: mi 6 évesek, ő 18. Csak néhány percig beszélgettünk, néhány mondatot váltottunk, a lényeget mégis elmondta: "- Az első osztályom volt; tudod, amelyikbe Cs. Hajni is járt. Edithtel ketten voltak a legjobbak, de egyik abszolút a reál tantárgyakban volt jártas, a másik meg humán területen remekelt. És azóta az életben is ugyanez a felállás."
És igen, nagyon jól látta: Cs. Hajni orvos lett, én pedig újságíró (illetve a tanító-óvónőséghez sem éppen a matek-fizika-kémia szükséges). Nos, ez csak egy kis zárójel volt. :) De nem fölöslegesen. Az említett versenyen ugyanis Kriszta a harmadik lett a megyében. A harmadik!!! 123 pontot gyűjtött, és 2,5 (azaz kettő és fél) ponttal maradt el a második után... Igaz - nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem bosszantott egy kicsit ez a helyezés, hiszen - csupán az első kettő megy tovább az országosra, de nem a teljesítménye bosszantott, hanem egyszerűen a tény, hogy ő volt az a bizonyos vonal alatti első... Mindemellett annyira büszke voltam és vagyok rá, hogy szavakkal ki sem tudom fejezni. Össze-vissza is pusziltam, nézte is, hogy jól vagyok-e.... :P De számomra ez hatalmas teljesítmény annál is inkább, hogy a felkészülést szinte teljesen önszorgalomból csinálta, a tanító néni és én néha leellenőriztük az elvégzett gyakorlatokat, feladatokat. És a versenyen való részvétel is a szabad akaratából történt, soha egyetlen tantárgyversenyre sem kényszeríettem, hogy menjen. (Volt matekből is, a Zrínyi Ilona-versenyen, ahol 69 pontot gyűjtött. S bár az elsőnek 102 pontja volt (Kriszta osztálytársa), az osztályból részt vevő 10-12 gyerek közül Kriszta volt a negyedik, ami az én szemszögemből nézve szintén hatalmas teljesítmény. :) )
Summa summarum: kicsit dicsekedősre sikerült ez a bejegyzés, de az vesse rám az első követ, aki nem hasonlóan tenne/tesz, ha ilyen ügyes gyereke lenne/van! :)
A helyesírást csak úgy kirázza a kisujjából, magyarán zsigerből vágja, hogy a harkály - ly, a papagáj meg - j. Ha minden magyar nyelvet beszélő-író felnőtt legalább ilyen szinten beszélne-írna, mondhatnám, nagyon elégedett lennék. Persze, nincs olyan, hogy nem lehetne jobban is, szóval 20 év múlva is lesznek majd szavak, amelyeket nem fog tudni helyesen leírni, lesznek szabályok, amelyeket akkor fog életében először hallani....
Múlt szombaton - éppen amikor Krisztára vártam, hogy kijöjjön a Fürkész helyesírási versenyről - találkoztam a volt tanító nénimmel. Egy másik ismerős rácsodálkozott, hogy ismerjük egymást, és hitetlenkedve nézett, amikor mondtuk, bizony, tanító és volt tanítvány áll szemben. Az első kisiskolásai voltunk: mi 6 évesek, ő 18. Csak néhány percig beszélgettünk, néhány mondatot váltottunk, a lényeget mégis elmondta: "- Az első osztályom volt; tudod, amelyikbe Cs. Hajni is járt. Edithtel ketten voltak a legjobbak, de egyik abszolút a reál tantárgyakban volt jártas, a másik meg humán területen remekelt. És azóta az életben is ugyanez a felállás."
És igen, nagyon jól látta: Cs. Hajni orvos lett, én pedig újságíró (illetve a tanító-óvónőséghez sem éppen a matek-fizika-kémia szükséges). Nos, ez csak egy kis zárójel volt. :) De nem fölöslegesen. Az említett versenyen ugyanis Kriszta a harmadik lett a megyében. A harmadik!!! 123 pontot gyűjtött, és 2,5 (azaz kettő és fél) ponttal maradt el a második után... Igaz - nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem bosszantott egy kicsit ez a helyezés, hiszen - csupán az első kettő megy tovább az országosra, de nem a teljesítménye bosszantott, hanem egyszerűen a tény, hogy ő volt az a bizonyos vonal alatti első... Mindemellett annyira büszke voltam és vagyok rá, hogy szavakkal ki sem tudom fejezni. Össze-vissza is pusziltam, nézte is, hogy jól vagyok-e.... :P De számomra ez hatalmas teljesítmény annál is inkább, hogy a felkészülést szinte teljesen önszorgalomból csinálta, a tanító néni és én néha leellenőriztük az elvégzett gyakorlatokat, feladatokat. És a versenyen való részvétel is a szabad akaratából történt, soha egyetlen tantárgyversenyre sem kényszeríettem, hogy menjen. (Volt matekből is, a Zrínyi Ilona-versenyen, ahol 69 pontot gyűjtött. S bár az elsőnek 102 pontja volt (Kriszta osztálytársa), az osztályból részt vevő 10-12 gyerek közül Kriszta volt a negyedik, ami az én szemszögemből nézve szintén hatalmas teljesítmény. :) )
Summa summarum: kicsit dicsekedősre sikerült ez a bejegyzés, de az vesse rám az első követ, aki nem hasonlóan tenne/tesz, ha ilyen ügyes gyereke lenne/van! :)
Címkék:
iskola,
Kriszta,
tanulási eredmények,
verseny
2015. március 4., szerda
Van az a ...
.... pillanat, amikor az ember, azt hiszi, lejárt, vége mindennek, eljött, ami talán elkerülhetetlen is volt. Amikor fenekestül készül felfordulni a világ(unk), és nem akarjuk elhinni, elfogadni, hogy másképp lehet ezután, mint ahogy volt. És tényleg, nem hisszük. És vergődünk a kételyek között, hitetlenkedve, imádkozva, bosszankodva, majd hibáztatva magunkat, és végül mégis győz a csakazértsem! Tudjuk, hogy megy minden tovább, mert úgy akarjuk, mégis eltelik három hét, amikor néha azon kapjuk magunkat, hogy számadást készítünk, feltérképezzük a jót és a rosszat, amit tettünk, próbáljuk megfejteni, mikor és hol tértünk le a helyes útról, amitől bekövetkezhetett, amikor hessegetünk állandóan, mégsem hagy nyugodni... És aztán eltelik három hét, és megszületik a verdiktum. És mosolyogva, bizalommal és hálával teli tudomásul vesszük a valóságot. És tudjuk, mindig is tudtuk, hogy rendben van minden, rendben kell lennie, és folytatjuk az utat, ahogy eddig; nem változik semmi, legfeljebb csak, ha változtatni akarunk azért, hogy ilyen időszakokat ne kelljen többé átélni.
2015. február 28., szombat
Telik..., nőnek...
Micsoda jódolgom van mostanában! Le sem merem írni. Ezen a héten háromszor készítettek vacsorát a lányok. Egyszer Kriszta, és kétszer Boró. Kriszta egy komplex, pulykahúsos-spenótos sütőben sült omlettet, aminél bár segítettem (mondjuk, a húst én vágtam csíkokra, a spenótot nem volt türelme alaposan megmosni), mégis az ő étele volt. :) Boró kiflifelfújtat készített kétszer. Egyszer saját ötlete volt, hogy készítsem valamit a három iskolai kifliből, mára meg apja kérésére lett ugyanaz a vacsora. Finom házi tojással, csipkebogyólekvárral...
Isteni volt mindkettő! :)
Ez az egyik végeredmény:
Itt meg készül a másik vacsora:
Isteni volt mindkettő! :)
Ez az egyik végeredmény:
Itt meg készül a másik vacsora:
Címkék:
Boróka,
főzőcskézés,
Kriszta,
lányok
2015. január 10., szombat
2015. január 5., hétfő
7 éves
Már 7 éve gyönyörködünk benne, 7 éve tanít bennünket szeretetre, türelemre, kitartásra, konfliktuskezelésre, örömre, boldogságra. Ő tanít. Mi meg majdcsak belejövünk! :)
Tündérkénk:
Tündérkénk:
2015. január 1., csütörtök
Szilveszter 2014
Lejárt a szilveszter is. Jó társaságban voltunk kedves emberekkel, finom ételekkel és jó sok mindenféle itallal "összezárva". "Páholyból" néztük a tűzijátékot, fagyoskodtunk egy jót és pezsgőztünk a -19-ben, táncoltunk, bolondoztunk, szóval, nagyon jó volt. Heni szavaival élve: Jaj, olyan jó itt, mintha tényleg igazi buli lenne! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


























































