Az ember folyamatosan kap pofonokat az élettől, ilyen-olyan személyektől, vagy akár helyzetektől. Most a világot felbolygatja ez a járvány és a folyományaként kialakult körülmények, az én világomat pedig egy "apróság" állította a feje tetejére. Bár jobban mondva, nincs a feje tetején, csak fordult velem egyet. Amikor ismerőstől, közeli embertől, szerettedtől kapsz "pofonokat", valahogy tényleg úgy érzed, hogy megfordul a világ. Milyen jó lenne, ha az emberek őszinték lennének egymással szemben, és nem álszentek, milyen jó lenne, ha bízni lehetne - legalább a családtagokban - ha már a közhely szerint úgy amúgy nem lehet bízni az emberekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése