Karácsonyunk

Nem, végül nincs egy pihekönnyű időszak mögöttünk, de nem is a karácsonyra való készülődés tette "tough"-á. A legutóbbi bejegyzés óta sok minden a feje tetejére állt, és megviselt ez az időszak. Nem is éreztem szinte semmi karácsonyi hangulatot. Ott december elején valamikor elkezdtem karácsonyi filmeket nézegetni, és akkor még-még rámtört egy kis ünnepi fíling, de nem tartott ki. Túl hosszú, túl zűrös, túl munkás, túl stresszes, és mindennek tetejébe túl egyedül-ös időszak volt ez. És idén sem - bár már foglalásunk is volt, de le kellett mondanunk - jutottunk el a nagyszebeni karácsonyi vásárba, pedig már legalább 5 éve szeretném, hogy elmenjünk. Azt hiszem, egyelőre leteszek ebbéli óhajomról, és a konkrét tervezgetésről. Spontán módon hátha egyszerűbben összejön... Aztán hogy - hogy nem, mégis eljött az utolsó hétvége, amit már végre négyesben töltöttünk, megejtettük az utolsó bevásárlást (ajándékok és fontosabb dolgok már meg voltak véve), majd ténylegesen készültünk az ünnepre. És végre, tényleg nem volt hajnalba nyúló sütés, és szentestébe nyúló főzés sem. Azért volt dolgom, de lényegében egy napot töltöttem el sütéssel és főzéssel. Ez meg kibírható, főleg, hogy az elkövetkezendő napokban nem kell főznöm egy ideig. :)

Szóval, kezd közelíteni a dolog ahhoz, amit úgy ideálisnak képzelnék el....

Az ünnepünk maga nem sokban különbözött az azelőtti, vagy a még azelőtti és az azelőtti meg az azelőtti karácsonyunktól. :) Van egy forgatókönyv: általában szenteste itthon, de idén anyósoméknál voltunk vacsorázni, miután hazajöttünk, ajándékbontás itthon, majd későbe nyúlóan az ajándékok felfedezése volt. Próbáltam filmet is nézni, de háromszor is belealudtam, úgyhogy végül abbahagytam. :D

25-én, mint mindig, édesanyáméknál voltunk, de előtte az ünnepi istentiszteleten vettünk részt, ahol a lányok elmondták a verseiket is, amit kimondottan erre az alkalomra szoktak tanulni. A templomozás után édesanyáméknál ebédeltünk, majd már sötétben meglátogattuk Aniékat is, azaz együtt mentünk el édesanyáéktól hozzájuk. :) Ekkor már javában hullt a hó, és a lányok örvendeztek, hogy mégis-mégis némileg fehér ez a karácsony. :) Aniéktól jövet Melindáékat is meglátogattuk, ha már nem voltunk otthon délután, amikor ők látogathattak volna meg minket. Este 10 órára érkeztünk haza, amikor István hamarosan le is feküdt, a lányok olvastak/játszottak/fogalmamsincsmitcsináltak, én pedig ismét filmnézésbe kezdtem. Eredmény? Épp, mint előző este, bár egyszercsak magamhoz tértem, és végül a film végét mégiscsak láttam. :)

Ma, 26-án, szintén a szokásos volt a forgatókönyv. István napja lévén, ilyenkor mi szoktuk vendégül látni a családot, édesanyáék, Aniék és anyósomék voltak nálunk. Utána gyors pakolás és rendrakás után szabad foglalkozás van mindenkinek. A változatosság kedvéért Istvánnal filmeztünk, de a két kiválasztott film nem hozta a hozzájuk fűzött reményeket (Aloha és Ötcsillagos karácsony - ez utóbbi A miniszter félrelép-nek a szakasztott olasz mása).

Szóval így. A karácsony mindig ilyen - csupán néha módosl egy-egy kicsit, de nincs is ezzel semmi baj. Egyelőre szeretjük ezt így, ahogy van, aztán egyszer úgyis kipróbálom, milyen az, amikor csak bezárod az ajtót, és valahol messze földön töltöd az ünnepet. Azzal azonban még várunk egy kicsit.