Egy-két nap, amikor autó nélkül vagy kénytelen elmenni ide-oda, még mókásnak és áldásosnak is mondható, hiszen így sok olyan helyre juthat el az ember, vagy olyasmit is megláthat-megnézhet, amit autóval nehezen érint, vagy csak elsuhan mellette, sosincs ideje alaposan szemügyre venni. Így lehet ki-be járni a boltokba, megnézni a főtéri nagy karácsonyfát, illetve megbámulni az újságárusoknál lévő kiadványokat. És persze, buszozni, ami autóhoz szokott csajoknak (ti. az én két csajom :P) kész ünnep. És buszozás közben lehet beszélgetni nyugodtan, lehet embereket figyelni, lehet mesélni. Még a zsebtolvajokat is meg lehet mutatni nekik....
És nem, nem áll meg az élet, ha nincs autó. Ugyanúgy iskolába (vagy munkába) kell menni, ugyanúgy ügyeket kell intézni, bevásárolni, eljutni-ide-oda, és igen, meg lehet oldani. Csak nem olyan könnyen. Sokkal hamarabb kell készülődni, sokkal hamarabb elindulni, hogy majd várakozzál (és ilyenkor fagyoskodjál), hogy gyúródjál a járművön a többi izzadságszagú egyén között. És szomorú, de nálunk mindezt sokkal drágábbért teszed, mintha autóba huppannál, és odáig mennél, ameddig éppen a célod elmenni. (Egy oda-vissza buszjegy 7 lej 1 személyre, s már a lányoknak is kell venni, félár gyerekeknek, nincs, 1 l benzin pedig 5 lej körül mozog, néhány banival több 5 lejnél. A távolság 5-6 km, tehát nagyjából 1 l benzint lehet számolni, főleg így, hideg évszakban, illetve sok megállj-indulj-jal.)
És nem, azt sem felejtettem el, hogy még nem is olyan sok idővel ezelőtt - 4 és fél éve van jogsim - ugyanilyenek voltak a mindennapjaink, ugyanígy oldottuk meg, ha István nélkül kellett mennünk valahová, de gyakorlatilag éppen ezért is lett akkor jogsim, mert lassan lehetetlenné kezdett válni az életünk menedzselése autó nélkül.
És akkor most itt vagyok nélküle. Szomorú, de az a helyzet, hogy vasárnap este elromlott. Csak egyszerűen otthagyott a város közepén, meg sem "mukkant". István, szerencsére otthon volt, és utánunk jött. Azóta, vagyis kedd reggel óta, mert akkor tudta csak elvinni az autómentő, a szerelőnél van, és ma kaptam a kegyelemdöfést: egy megrendelt alkatrész csak hétfőre érkezik meg, tehát ideális esetben is (vagyis hogy csakis az az egy alkatrész lesz még a baja, és akkor meg tudják javítani) csak valamikor hétfőn délután vehetem újra kézhez. :(
Akár szégyen, akár nem, ez most (de bármikor is) nekem felér egy szörnyűséggel. Úgy érzem, mintha a fél karom és lábam le lenne vágva. Persze, lehet prédikálni, hogy így az autó, meg úgy, és igen, egyetértek, hogy túl sokszor és túl sok helyre mennek az emberek manapság autóval, de azt is tudomásul kell venni, hogy szükség is van rá. Akinek gyereke van, annál inkább. Bosszantó, hogy a félóra alatt elintézhető procedúra (pl. a lányok hazahozása az iskolából) legjobb esetben is min. 1,5 óra, ha szerencsések vagyunk, és nem az orrunk előtt húz el a busz. Mint ahogyan ma is. Hogy ne fázzunk meg a 20-30 perc alatt, amíg várunk, inkább elsétáltunk a következő megállóig. Úgy már nem kellett sokat várni. :P A bevásárlásra már gondolni sem merek. Pedig jó lenne megejteni, hogy majd ne ünnep előtt két nappal tolongjunk az őrület közepette. És az árára sem merek/akarok gondolni....
Aki nincs hozzászokva az autóhoz, most legyinthet, nem nagy ügy. Így van, fentebb írtam is, hogy mindent meg lehet oldani nélküle is, de minden sokkal körülményesebb. Azért úgy veszem, hogy tanulság és próbatétel. Nem szabad mindent készpénznek venni. Ami ma van, és működik, az nem biztos, hogy holnap is ugyanolyan természetes. Még az sem, hogy holnap reggel megölelhetjük-e egymást.....
Update - 2016.március.6.
Éppen újraolvastam a bejegyzésemet, és kicsit elmosolyodtam, hogy december 10-én még milyen optimista voltam. :D Ugyanis annak a bizonyos alkatrésznek nemcsak annyi baja volt, hogy napokat kellett várni rá, hanem az is, hogy nem volt jó. Mármint nem oldotta meg az autó baját. A szerelő le is mondott a javításáról, mondván, meghaladja őt. Egy újabb elszállíttatás után (újabb adag pénz, több, mint előző alkalommal) egy másik szerelő megállapította, mi a baja, csak éppen nem foglalkozott vele, ilyen "apró kis gondokkal" nem ért rá bíbelődni - mondván, nem kap semmilyen bontóban cserealkatrészt, az új valami 1500 euró körül lenne :O (megsúgom, az autómra nem biztos, hogy adnának annyit :D ). Január 4-ét még ott érte nála az autó. Ekkor István gondolt egyet, elhozta az alkatrészt (az autó board-computere volt az), megtisztogatta, kicserélt benne meghibásodott dolgokat (szakmájába vág, nemhiába villamosmérnök), visszavitte, a szerelő behelyezte, és az autó működött. El is hoztuk, bár még voltak apróbb bajai, de a következő napokban István azokat is pontra tette. És azóta is rendben van minden, és működik az autó. Csak tudnám, mi kerülhetett e második szerelőnél 250 lejbe....
